Az Amerikai istenek két sztárja, Yetide Bataki (Bilquis) és Ricky Whittle (Árnyék) az interjúban mondott pát dolgot a 2. évaddal kapcsolatban is. A színészek már át is olvasták az első epizódot. 

"Nagyon nyitottak az együttműködésre, azt akarják, hogy hallassuk a hangunkat," mondta Wittle. "Tudják, hogy ismerjük a karaktereinket, tehát hallani akarják a gondolatainkat a karaktereinkről, hogy milyen irányba tartanak, a jelenetekről, amikben szerepelnek, a dinamikáról. Jesse Alexander hihetetlen dolgot művelt az első epizóddal, amit szerintem imádni fogtok."

A színész azt is elmondta, hogy jövő héten Torontóba mennek és április végéig ott forgatnak.

Az új évad várhatóan 2019 elején kerül adásba. 

Forrás: www.syfy.com

Mostanában sok volt a kérdés az Amerikai istenek jövőjével kapcsolatban, tudván, hogy Brian Fuller és Michael Green mellett az egyik „isten” is visszalépett (Gillian Anderson –Média), azóta pedig Kristen Chenoweth (Húsvét) nyilatkozott arról, hogy visszatérése a sorozatba eléggé bizonytalan. Szóval jogos a kérdés, hogy az Amerikai istenek 2. évada létre fog-e jönni.

Chris Albrecht, a Starz vezetője reagált a sorozattal kapcsolatos aggodalmakra:

„Szerintem zavar keletkezett a szeplők kilépésének nyomán. Gillian Anderson úgy tűnik, mindent ott hagy, de ez nem volt meglepő – tudtuk, hogy nem volt biztos benne, hogy vissza tud-e térni vagy sem. Kristen Chenoweth, amennyire mi tudjuk, még mindig elkötelezett a sorozat iránt, nyilvánvalóan annak függvényében, hogy mennyire lesz elérhető. Ahogy láthattátok, vannak bizonyos problémák, hogy tető alá hozzuk a második évadot, ez egy borzasztóan bonyolult adaptációja egy fantasy regénynek, és ez az egyik oka annak, hogy ilyen hosszú ideg tart képernyőre vinni. Bryan és Michael Neil Gaimannel egy fenomenális alkotást hozott össze, és partnereink azt próbálják kitalálni, Bryan és Michael hogyan lehetnének bevonhatóak a következő szezon megalkotásába is. Neil Gaiman nagyobb központi szerepet fog kapni a sorozat alakításában. És azon vagyunk, hogy keressünk neki egy olyan partnert, aki biztosítani tudja, hogy a tv-s produkció elegendő figyelmet kap. Nagyon elkötelezettek vagyunk az Amerikai istenek iránt. és ahogy már korábban említettem, nagyon jót tett nekünk (…). Reméljük, hogy még sokkal több Amerikai istenek fog megjelenni a Starzon.”

Neil Gaiman viszont azt mondta, hogy nem tud vállalni ebben a sorozatban is központi szerepet, hiszen sok idejét elveszi a Good Omens adaptációjának elkészítése, mert fizikai képtelenség két sorozat megalkotásában is ekkora részt vállalni.

De ami még ennél is meglepőbb volt, hogy úgy nyilatkozott, hogy Bryan és Michael továbbra is érdekelt lesz a sorozatban.

Továbbá arra is reagált, hogy az egyik fő ok a költségvetés volt, ami miatt Bryan és Michael otthagyták a sorozatot és mivel ez nem egy "olcsó" sorozat, ezért is nehéz haladni vele, hiszen egy 18 hónapos vagy 2 éves csúszás nagyon nem tenne jót a sorozatnak, így azon dolgoznak, hogy minél hamarabb el tudják kezdeni a forgatást.

Forrás: http://collider.com/american-gods-season-2-update-bryan-fuller/#images

Míg az első évad a régi istenek háttér sztoriját mutatta be (pl.: Bilquis és Odin), Bruce reméli, hogy a második évadban megmutatják Technical Boy másik oldalát is.

„Nagyon érdekes lenne belemélyedni Technical Boy hátterébe, hogy honnan jött és milyen volt a múltban.”

„Továbbá érdekes lenne még belemenni a pozitív oldalba is, amit ki lehet hozni a karakterből, mert persze, ő testesíti meg ezt a sértődékeny arroganciáját és trollkodását a technológiának és a médiának, de ezzel együtt ő az egyik legnagyobb hatalmú isten.”

„ Akkor hatalmat tesz minden egyes embernek a kezébe szerte a bolygón. a silány minőségű mesterséges intelligenciát a zsebünkbe, az egész emberi tudás tárházát, a technológia és az oktatás terén lévő fejlődést.”

„Az is érdekes lenne, ha visszanyomnánk ezeket a pozitív cuccokat, amiket csinál és hogy mennyire nem érdekel senkit, mint karakter – az emberek utálják őt, nem számít, hogy milyen klassz cuccokat csinál, és arra is kíváncsi vagyok, hogyan vergődne zöldágra ezzel a dologgal.”

Az egyik különösen nagyszerű jelenetben láthattuk, ahogy Média kiveri Technical Boy fogait. Míg azért mi kíváncsiak vagyunk az erőviszonyokra az új istenek között, Bruce úgy véli, ez cseppet sem vetett vissza karakteréből.

„Ó, nem csinált semmi ilyesmit. Mindig azt gondolja, hogy ő a legnagyobb kutya az egyes helyzetekben, még akkor is, ha tengernyi bizonyíték van az ellekzőjére.”

„Érdekes megnézni az érőegyensúlyt és a hierarchiát az úgymond gonosz hármas között, de azt mondanám, hogy a második évadban még nagyobb egységet alkothatnak majd – ennek ellenére megvannak a saját dolgaik.”

„Habár ők az egység zászlaja alatt vannak, megnézném, hogy mennyire tudják kiterjeszteni azt, amit véghez akarnak vinni egyedül.”

Forrás: metro.co.uk

A 39 éves színész egy váratlan fénypontja lett az Amerikai istenek első évadának, mint az izmos kobold Mad Sweeney, aki arany érméket forgat az ujjai között és minden alkalmat megragad egy jó kis verekedésre.

A kitörő jelenete egy brutális verekedésben jött el, Jack Krokodil Bárjában, a főszereplő Árnyék ellen, ami tényleges sérüléshez vezetett Pablo esetében.

Amikor a Metro.co.uk-val beszélt erről a jelenetről, ezt mondta: Ricky Whittle, aki Árnyékot játsza, megmondhatom, hogy kőből van a feje. Ezt onnan tudom, hogy igaz, mert volt egy összefejlésünk mikor összecsaptunk és a fejem felrepedt és mindenhová vért fröcsköltem a földre. Rickkel úgy tűnt, nem történt semmi.
„Nem tudom biztosan, hogyan csinálnak koponyákat Manchesterben, de úgy tűnik, elég strapabíróak. Mikor elmentem a kórházba és összeragasztották a fejem, úgy adódott, hogy aznap este kell befejezni azt a verekedős jelenetet, mert számomra ki volt zárva, hogy még egyszer leforgassuk azt a jelenetet.”

A karakter csak kétszer van említve Neil Gaiman eredeti regényében, először az elején, majd a végén, mikor meghal – tehát egy kiterjesztett szereppel Bryan Fuller TV adaptációjában, Pablónak be kellett töltenie néhány lyukat mikor inspiráció kellett a karakterhez.

„Mindenképpen olyannak akartam őt, akinek van köze a régi országhoz. Azt akartam, hogy a ruhái emlékeztessenek a régi időre, ahogy összeszedte az öltözékét az elmúlt száz évben. Ugyanakkor azt akartam, hogy elég friss legyen ahhoz, hogy úgy láthassátok ezt a srácot, mint aki az amerikai élethez tartozik. Ez nekem úgy jött össze, hogy elhelyeztem őt Williamsburg, New York, vagy Silverlake és Los Angelesben, ahol vannak darabkái ennek a kultúrának, ahol a régi dolgok részei a kultúrának. Szóval Mad Sweeney egész nadrágtartós kinézete és merész hajviselete könnyen beleillhetett bármelyik szomszédságba az előbb felsorolt városok közül.”
 

A széria már csinált néhány merész eltérést az eredeti könyvhöz képest, szóval Mad Sweeney halála teljesen ki lesz kerülve?

„Majd meglátjuk. Szerintem Neil Gaiman, Bryan Fuller és Michael Green álláspontja az, hogy olyan döntéseket fognak hozni, ami a legjobb a sorozatnak, minthogy 100%-ban hűek legyenek a könyvhöz.

Tudom, hogy nagyon sok izgalmas dolog van a karakterben amiket megcsinálhatnánk a jövőben. Mikor Neil Gamiman látta mit csinálok, nagyon izgatott lett és az lett a vége, hogy írt a 4000 oldalas történetet a karakterhez, hogy miket csinált addig, mielőtt feltűnik a könyvben és az egész útjáról Írországból Amerikába.

Elküldte ezt e-mailben Michaelnek és Bryannek, mint olyat, amit valamikor felhasználhatnánk. Nem tudom, mennyi fog ebből sikerülni, de boldogan megcsinálom majd, amit akarnak.”

„Mikor először halottam dolgokat a szerepről, azt hiszem egy három évet átívelő szerepről beszéltünk, ami három évad után érne véget, de aztán kijön a sorozat, sok minden más is történik, szóval ezt a döntést olyanokra hagyom, akiknek nagyobb a fizetése, mint az enyém.”

Az első évad befejezésére láthattuk, hogy Mad Sweeney és Laura Moon között formálódni látszik egy erős kötelék, és ez az egyik dolog, ami miatt Pablo nagyon izgatott, ahogy felfokozzák ezt a második évadban.

Amikor arról kérdeztük, hogy mit remél a második évadtól, Pablo azt válaszolta: Nagyon imádom a Sweeney és Laura közti dimamikát, szóval ezt jobban szeretném felfedezni.
Aztán nagyon kíváncsi vagyok, hogy meddig megy a konfliktus Szerdával, hogy melyik oldalon köt ki végül, hogy segíteni fog-e Laurának leszerelni Szerdát vagy menteni fogja a helyét a többi isten mellett, mert ő egyértelműen vágyik egy helyre az asztaluknál.

„És végül, szeretném leforgatni a háttértörténetet. Vannak pletykák arról, hogy csinálnak minisorozatokat az évadok között és ott le tudnánk forgatni Sweeney háttérsztoriját. Kíváncsi vagyok, hogy meddig jutunk el ezzel a fazonnal.”

Forrás: metro.co.uk

 

Az Amerikai istenek sztárja, Yetide Badaki, Bilquis megtalálásáról és arról a bizonyos szex jelenetről

Igen, most nézted végig, ahogy egy istennő megesz egy férfit a vaginájával.

Ha most fejezted be az Amerikai istenek első epizódját – különösen, ha sosem olvastad a könyvet – valószínűleg azt kérdezgeted magadtól: Mi az ördögöt néztem én éppen az előbb? A válasz az, hogy tanúja voltál annak, ahogy egy nő (Yetide Badaki) elfogyasztott egy férfit a vaginájával. Továbbá, ő nem is egészen egy nő: ő egy szerelemistennő, akit Bliquisnek hívnak, aki szexuális partnereit fogyasztja el, hogy fenntartsa isteni mivoltát.

Ez a jelenet az egyik legemlékezetesebb a 2001-es Neil Gaiman regényből, és Badaki félt, hogyan „vegye könnyedén”, ezt, ahogy ő mondja, a forgatás alatt. De ami még fontosabb az, hogy a színésznő lement az ikonikus karakter velejéig – egy entitás, aki éhezik a szeretetre és arra kényszerült, hogy idegenekkel háljon, szó szerint könyörögve nekik, hogy „imádják” őt, hogy életben tartsák. Röviden Bilquis sokkal több, mint egy szemléletes szex jelenet, amelyben bemutatták.

A cikk további részében Badaki elárulja, hogyan testesített meg egy karaktert, amiért rajong már 15 éve, hogy pont ezzel a jelenettel kellett készülnie a meghallgatásra és a közös munkáról az Amerikai istenek alkotóival, hogy Bilquist a képernyőre vigye.

Már a kezdetektől nagy Amerikai istenek rajongó.

 „Szerintem mostanra már mindenki tudja, hogy mekkora kocka vagyok. Hatalmas kocka, aki először oda lesz a Star Trekkes Picard kapitányért és Datáért. Több időt töltöttem fantázia világokban, mint a való világban. Hatalmas Neil Gaiman fan voltam az elejétől kezdve, majd amikor eljött 2001, teljesen oda vagyok az Amerikai istenekért, mert ez már csak természetes. Emlékszem, hogy eldobtam az agyam. Még sosem láttam ilyesmit azelőtt. Aztán volt 15 évem, hogy megemésszem. Még bizonyos jeleneteket, amik nekem szóltak és nagy érzelmeket váltottak ki belőlem sem tudtam szavakba önteni és teljesen megemészteni. Egy nagy ugrás előre és van egy meghallgatás. Azt mondom: Várjatok csak egy percet! Az Amerikai istenekből sorozatot csinálnak? Azt akarjátok, hogy bemenjek meghallgatásra, Bilquis szerepére?” És aztán látni Bryan Fullert és Michael Greent? IGEN. Kérem szépen.
Szóval elmentem a meghallgatásra, mint régi motoros, és az a jelenet, ami eredetileg annyira erősen szólt hozzám sok évvel ezelőtt lett az a jelenet, amit a meghallgatáson kértek. Szerencsére volt elég időm kivirágozni és felnőni, ahogyan értem az évek alatt, ami szerintem visszatükröződött a szobában is.”

A meghallgatáson kért jelenet a szex jelenet volt: „Imádj engem!”, de Badaki nem ijedt meg.

Mikor megkaptam a lapokat, egy pillanatra sem merült fel bennem, hogy kemény meghallgatás lesz, mert minden, ami előtte a fejemben lezajlott az volt, ahogy egy nő szerelmet próbált találni LA-ben ma, ebben a korban. Nem csak szerelmet, hanem még a kapcsolat érzését is. A kérdés a valódi, tapintható kapcsolatokról olyasmi volt, ami már egy ideje átvillant az agyamon. Ezekkel a sorokkal, a mechanizmusán a jelenetnek sosem gondolkodtam el. Csak ez a nagy vágy volt arra bennem, hogy megteremtsem az érzést. És ami még ennél is szívbemarkolóbb volt az az, hogy ez más, hogyha sosem értetted az érzést, hogy milyen volt vagy milyen lehet, de ha megvan ahhoz a teljes tudásod, hogy milyen gyönyörű is lehet, akkor mindenhol érzed a hiányát. Az az ember (Bilquis) nagyon fontossá vált számomra. Semmi másnak nem volt helye a fejemben. Csak leültem a székbe és olvastam.”

De ez nem jelentette azt, hogy nem volt rémült a filmre vétel közben.

David Slade felesége, az előtte lévő vacsorán azt mondta nekem: Nos, ha csinálni akarod, akkor tenned kell érte.
Nagyszerű volt, hogy lehetőségem volt beszélgetni Daviddel a felvétel előtt mert olyan fantasztikus kérdései voltak, mint: Hogyan dolgozol? Nem mindenki csinálja ezt. Azt mondom, hogy a színészkedéssel kapcsolatban szeretek érezni, úgy értem az összes érzékemmel. Ha tudsz adni egy metaforát, ha tudsz adni egy képet, gyorsabban jutok el oda. A kevesebb több ezen a téren. Szóval azon a napon, amikor felvettük a jelenetet, odajött és azt mondta: Szenvedélyes. Többször is fel kellett venni, és igen, rémült voltam, ideges és sebezhetőnek éreztem magam. De amikor minden összeállt, meg kellett ragadnom a pillanatot és csinálni. „Igen, rémült vagyok. Ó, várj, Bilquis is az.” És akkor megvolt.

Badaki Bilquise saját kutatómunkájának eredménye, a megbeszéléseknek az alkotókkal és egy párbeszédnek mostohaanyjával.

Egy része annak, hogy kocka vagyok azt is jelenti, hogy nagy kutató. Ha valaki azt mondja: Hol fogunk ebédelni, akkor nekiállok kutakodni. Művészként – talán amit csináltunk az iskolában és a színházban Chicagóban -, mindig is azt éreztem, hogy azt az információt veszed el, amit adnak neked.
Először is, a forgatókönyv a minden. Megvan ez a csodálatos forrásod Neiltől. Meg van ez a hihetetlen feldolgozás Bryantől és Micheltől. Megvan a kutatásod Sheba királynőjéről. Veszed a forrásanyagot és kívülről belülről kidolgozod és mindent megtanulsz róla. Akkor történik az igazi párbeszéd, amikor átnyújtják neked azt a lenyűgöző tálca aranyat és te hozod az összes munkád és mindent, ami benned van, akkor válik ezzé a gyönyörű történetté. 

„Elmondtam azt a beszélgetést Bryannek, ami köztem és a mostohaanyám között zajlott, hogy egyáltalán elfogadjam-e a szerepet. Telefonon beszéltem vele egy órát a szexualitásról és az intimitásról, mert ő a konzervatív hátterével így állt hozzá: Te mit csinálsz?
Leraktam a kagylót és először is meg voltam lepődve, hogy mennyire nyugodtnak és összeszedettnek éreztem magam és rájöttem, hogy ez volt az első alkalom, amikor ilyesmiről beszéltem vele. Szóval megosztottam ezeket a dolgokat Bryannel és beszéltünk a karakterről. Sosem úgy, hogy „Szerintem ilyennek kellene lenni a karakteremnek.” A beszélgetésünk ötletek és tapasztalatok megosztásáról szólt.

Mivel maga is bevándorló, Badaki gyorsan megtalálta az utat, hogyan azonosuljon Bilquis-szel.

Az a tény, hogy a műsort Amerikai isteneknek nevezik nagyon érdekes, mert igazából nagyon is emberi. Mélyre hatol ezekben a nagy szükségletekben és félelmekben, melyekről úgy hiszem, mindannyiunkban benne van, mivel emberek vagyunk. És sokféleképp tudok azonnal azonosulni a szereppel. Csak három évvel ezelőtt lettem állampolgár. Bevándorlóként, aki olyan helyről jöttem, ahol a többséghez tartoztam és mindenki olyan volt mint én, legalábbis külsőleg, viszonylag jól éreztem magam. Aztán elmész egy új helyre és ez egy új élmény: van már erre egy terminus, amit úgy neveznek „Harmadik Kultúra Gyermeke”, amikor valami történik, mikor egyik helyről elmész gyerekként egy új helyre. Nem érzed azt, hogy feltétlenül része lennél a régi kultúrának és azt sem, hogy az újnak: ez ilyen sajátos dologgá válik. Nagyon magányos érzés tud lenni, különösen akkor, ha nem veszed észre, hogy más hasonlók is vannak. Azt hiszed, te vagy az egyetlen és nem vagy látható. És igen, volt idő, amikor tinédzserként láthatatlannak éreztem magam, amikor ismersz néhány embert, de nem tudod, hogy ők tényleg ismernek téged. Tehát ezt rögtön megértettem Bilquis esetében. Láthattam, min megy keresztül, hogy létezik, de nem látják, hogy nincs is igazán ott. És milyen szörnyű lehet neki, mint istennőnek, akinek ez szó szerinti értelemben vett  elhervadást jelent?

„Ismétlen, hogy sokkal fájdalmasabb megismerkedni a paradicsommal és a félelemmel, hogy sosem jutsz vissza oda. Ez nagyon, nagyon rémisztő. Voltak pillanatok, amikor elég nyersnek érződött ez az egész. Éreztem egy kis félelmet odafelé menet, mert mélyre kellett mennem, kiemelni azokat a testrészeimet és nézni őket, melyeket nem mindig akarunk látni vagy kiemelni. És igen, az Amerikai istenekről beszélünk, a szerelem istennőjéről, de reménykedhetünk abban, hogy valaki azt mondja: Én is. És akkor már nem is érződik annyira a magány.

Forrás: harpersbazaar.com